A WING Zrt. 25 éve főszereplő a régió nagyberuházásainak mezején. Ahogy Noah Steinberg, a cég elnök-vezérigazgatója is kifejtette interjújában, úgy tényleg kijelenthető, hogy ez alatt a negyed évszázad alatt a társaság párhuzamosan fejlődött a modern irodapiaccal – valójában vele együtt alakult és növekedett. A szektor új szereplőivel ellentétben tehát olyan vállalatról van szó, amely maga is a történelem stabil alakja, így pontosan tudja, hogy nem lehet hosszútávú renomét elérni gyors és olcsó, rosszminőségű újépítésekkel – ez pusztán a rövidtávú sikereknél működik.

A Városligeti fasor és a Dózsa György út kereszteződésénél álló egykori MÉMOSZ-székház Auditorium nevezetű épületszárnyától más fejlesztők sokáig tartottak. Rentábilis konferenciaépületnek nem volt alkalmas ezen a környéken, és a speciális stílus és annak műemléki elvárásai is inkább arra sarkalták a befektetőket, hogy elfordítsák a fejüket.  A WING Zrt. volt az egyetlen, aki ezekben a „hátrányokban” meglátta a lehetőséget. Negatívum helyett a nehéz történelemben és az unikális megoldásokat kiváró épületben kincset vett észre, ráadásul egy különösen értékes lokációban.  

A vállalat értékteremtő missziója eleve régre nyúlik vissza. Hangsúlyosan leginkább zöldberuházásairól ismerjük sokan, miközben egyik legismertebb projektjük, a Máriássy-ház is a régi borjúvásárcsarnok épületének rehabilitálásával született. Ez a munka máig az egyik leghíresebb kortárs és műemléki fúzió projektjét jelenti Budapest történetének. Emellett jól ismert értékmentő munkájuk az egri egykori dohánygyár víztornyánál létrejött Agria Park, de jelenleg is átalakulóban van az Andrássy út impozáns, 66. szám alatti historizáló tömbje prémium hotellé általuk. Volt már szó kifejezetten modern épületet fejlesztő munkáról is portfóliójukban – elég csak a többszörösen díjazott, volt telefongyári épületből átalakított Gizella Loftot említeni.

A Liget Center lokációja eleve páratlan a Fasor villanegyedével és a Dózsa György út számtalan tömegközlekedési pontjával. Mindezt tetézi az a tény, hogy maga a Városliget is újrapozicionálta magát az elmúlt években, a Néprajzi Múzeum létrejötte például szintén átrajzolta a viszonyokat a területen. Az új fényre váró szomszéd hasznosítása azonban azért is volt érdekes hír a közvélemény számára, mert Budapest legnagyobb védett épületállományát a historizáló paloták teszik ki, amelyek felújítására a beruházók már széles palettán választhatnak a szakemberek közül. A neoreneszánsz és neobarokk vakolatarchitektúrák, a gerébtokos ablakok, a míves vasalatok, a kíma és szíma profilok rekonstrukciójára gyakorlottabb a hazai ipar, mintsem a modernista áttört lépcsőfokok, fémprofilos szalagablakok vagy az áramvonalas kialakítású fém lépcsőkorlátok esetében. A modernista műemlékek korhű felújítására tehát hazánkban még nincs ilyen rutin – erre pár évvel ezelőtt nem messze, a szintén a Fasorról forduló Bajza utcai Walter Rózsi-villa felújításánál is meglepő kihívásként tekintettek az ottani kivitelezők.

Úttörők nélkül azonban nincs fejlődés, éppen ezért a WING Zrt. a legnevesebb szakemberekkel vette körbe magát a koncepció kidolgozásakor. Az értékek tanulmányozására az épület korábbi kutatóit, Hajdú Virágot, Prakfalvi Endrét és Fehérvári Zoltánt kérték fel, generáltervezőknek pedig nem mást, mint azt a TIBA Építész Stúdiót, mellyel már a megrendelő az egyik legnagyobb újépítésén, a Telekom Campuson is dolgozott, valamint akiknek építészei részt vettek a Dózsa György úti szárny ezredfordulón kivitelezett felújításában is.

Nem beszélhetünk rekonstrukcióról, hiszen az épület fő rendeltetésének terét, az auditóriumi belső teret elbontották. A műfaj inkább a műemléki rehabilitáció, mely során jelentős funkcióváltozás mellett mentenek meg minden értéket, ami minőségi örökség. Bontani valamit azonban úgy érdemes, ha legalább olyan értékes dolog kerül az eltávolított emlék helyébe. A „kubai nád” burkolattal futtatott előadó helyett impresszív galériás enteriőr, finom belsőépítészeti megoldásokkal gazdag hangulat, és Frank Lloyd Wright Johnson központjára reflektáló hullámos installáció került. Így hát a múltat felváltotta a jövő legalább ugyanolyan dokumentálandó, újonnan született enteriőr-műemléke.

Az épületrész ezzel az átváltozással megmenekült, és ezáltal kelhettek újra életre további építészettörténeti részletei is. A kubai nádnak hívott lécezés mindenhol felvillan az auditóriumi tömbben, ahogy más részletrekonstrukciók, lépcső-, nyílászáró- vagy vasalat-újragyártások is. Tar István értékes mélyreliefre azonban restaurálásra, nem pedig gépi újragyártásra került, ami külön öröm. A műmárvány felületek, V tartók, műkő burkolatok vagy épp autentikus lámparekonstrukciók összekeverednek egy valóban kortárs minőséggel, és a fejlesztés megkoronázásaként a WING Lányi Dezső Építőmunkás című szobrának teljes restaurálását is elrendelte, helyreállításának befejeztével visszaállítják azt nemsokára a fasori bejárat elé.  Mindezt az értékteremtő munkát egy építészettörténeti pop-up kiállítással koronázta meg a cégcsoport, amelyet az Art is Business-szel, valamint a Paradigma Ariadné építészirodával közösen hozott létre. A tárlat különleges aspektusból, izgalmas keretrendszerbe foglalva mutatja be a házat, a művészeti értékeit, az építészeti vívmányait és az általa felölelt különböző életszakaszokat és korszakokat. Koncepciójának felvetése, hogy a modern építészet nem esik távol a történeti építészettől. Egyik rendkívül megható és fontos eleme a vállalat korábbi gazdasági vezetőjének, Szűcs Ferenc képzőművészeti gyűjteménynek a részleges bemutatkozása, amelynek meghatározó darabjai segítik az építészettörténeti kontextus mélyebb értelmezését.

Az értékmentés a WING számára ezelőtt sem volt ismeretlen, a Liget Center átalakulásával azonban teljesen új szintre emeltek egy még járatlan utat: elindították a modernista épületek újrahasznosításának minőségi gyakorlatát is.